OLDALTÉRKÉP

KIÁLLÍTÁSOK » IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK

 

Szecessziós törekvések Cegléden

 

A kiegyezést követő években lejátszódó társadalmi változások és gazdasági fellendülés hatására Cegléd mezővárosa – hasonlóan más alföldi mezővárosokhoz – korábban soha nem látott átalakuláson ment keresztül.

A 19-20. század fordulóján kialakult városkép nemcsak Gubody Ferenc polgármester (1884-1907) ambiciózus városrendezési és arculati törekvéseiről, modernizációs kísérleteiről, víziójáról ad képet, hanem az akkori ceglédi lakosok társadalmi és vagyoni helyzetéről, ízléséről, a kor tendenciáinak követéséről is. A nagygazdák, a megerősödő parasztpolgári rétegbe tartozók, kereskedők, iparosok képviselői voltak a társasági élet irányítói, a divat meghatározói.

A 19. század végére a túlnyomó többségben a historizmus vonásait hordozó épületek átrajzolták a város képét. A homlokzatok a nagy korstílusokat idéző arányokkal, tagolásokkal és motívumokkal épültek. A historizáló épületek kiegyensúlyozott, nyugodt frontjaihoz képest az 1900-as évek elején, egy, addigra már az országban számtalan helyen felbukkanó és vegyes érzelmeket kiváltó stílus jelentkezett Cegléden is. Ez az új, divatosnak, magyarosnak nevezett forma-nyelv sokszor a népi díszítőművészetből kiragadott növényi elemek és kompozíciók sok-féleségéből táplálkozott.

A szecesszió eszméje és formarendszere városunk számos épületén megmutatkozik. Tipikus motívumai közé tartoznak a páros vagy páratlan számú sziromlevelű, felülnézetből ábrázolt virágfejek, az egyszerű és sokszorosan tagolt tulipánok, a gyakran csak növényi indára emlékeztető, néha öncélúan kanyargó vonalak, pipacsok, napraforgók, a szív és az egyszerű geometrikus elemek: a négyzet, a kör és a félgömb.

Az épületeken kiválóan követhető a tervezők, mérnökök, építész- és építőmesterek munkássága, valamint az építkezésekhez köthető mesterségek magas szintű teljesítménye. A kőműves, az ács, az asztalos, a bádogos, a díszműkovács, a díszítőszobrász és az egyéb mesterek, akik a lakásbelső enteriőrjeihez tartozó fűtőberendezéseket, stukkókat, patronált falfestéseket, kiegészítéseket ma már művészi szintűnek ítélt módon valósították meg.

 

Kiállításunkban néhány ceglédi mester (Polonyi István kőművesmester, Szalisznyó Pál ácsmester, Csala Károly építési vállalkozó, Kádár Antal városi főmérnök) rajzát mutatjuk be, nem elfeledkezve a szecessziós építészet többi helyi képviselőiről sem: And-rássy Gyula, Barna Pál, Gyura István, Nyiri Pál, Szabó András, Szabó László kőmívesmester, ifj. Thanhoffer Imre, Timár János építő-mester, Zsadon József, Zsíros József.

A megrendelők vagyoni helyzete már a tervekből is leolvasható: a helyiségek száma és funkcióik, valamint homlokzatuk tagoltsága és díszítettsége alapján.

A falon Faragó Lajos ceglédi szobrász és kályhásmester gipsz- és kerámiadíszei láthatók a jellegzetes ceglédi magán- és középületek homlokzatainak mintakészletéből.

Zakar József