Hír, program
Július 22-e, a nándorfehérvári diadal emléknapja
"A vár a hegyen terül el, a természettől is, de mesterségesen is nagyon meg van erősítve a hegy lábáig. A város mindkét folyó partján terjeszkedik, a folyók felől erős fal védi, a szárazföld felől kétszeres sáncok és falak védelmezik." - ilyennek írta le az olasz történetíró, Bonfini Antal (Antonio Bonfini) valamikor az 1480-as évek végén a nándorfehérvári (belgrádi) várat. Ez az erődítmény és környéke volt a helyszíne a magyar történelem egyik fontos katonai győzelmének.
A szultán, II. Mohamed 70-100.000 emberrel indult el Magyarország meghódítására; ez a korszerű felszereléssel ellátott, kitűnő tüzérséggel, hadi flottával megerősített félelmetes hadsereg éjjel, nappal, szünet nélküli ostromlás után július 21-én általános támadást indított a vár ellen
Velük szemben Szilágyi Mihály főparancsnok irányításával mintegy 5.000 fő védte a várat. A "tetőtől talpig vértezett, harcias magyar" csak Hunyadi János közelben gyülekező 10.000 fős válogatott katonájának és a folyamatosan érkező kereszteseknek a segítségére számíthatott. A királyi csapatok, a főúri bandériumok, a megyei nemesség, a külföldi segélycsapatok és keresztesek megérkezése nem maradt más, mint ígéret…
Az ostromlott várat és az "elárvult országot" - hiszen Magyarország elfoglalása volt a török célja - Hunyadi János főkapitány mentette meg! Ötórás kemény harc árán előbb a várat körülvevő török hajózárat törte fel a folyón. Így már katonáival együtt bejuthatott az erődbe, de volt gondja a vár külső védelmére is. Ez utóbbi a Száva partján táborozó keresztesek feladata volt.
A török sereg háromszor indított támadást a vár ellen és háromszor hátrált meg. A napnyugtától napkeltéig tartó küzdelem végén, 1456. július 22-én reggelén felszabadult Nándorfehérvár! A sokszoros túlerőben lévő török hadsereg - halottait, ágyúit, hatalmas ostromgépeit, sátrait hátrahagyva - megfutamodott. A szultán, aki Európa legnagyobb hadseregével egész Európa elfoglalására indult, maga is megsebesült.
A világraszóló győzelem a hős várvédők és Hunyadi János személyes érdeme volt. A "legjobb vezér és a legjobb katona" - írta Magyarország főkapitányáról az egyik méltatója, hozzátéve azt is, hogy Hunyadi eredeti célja a török hadsereg teljes legyőzése volt. Ám a hős hadvezér 1456. augusztus 11-én a zimonyi táborban kitört pestisjárványban meghalt, Gyulafehérvárott temették el. Mindössze negyvenkilenc évet élt…
A nándorfehérvári győzelem emlékét Magyarországon máig őrzi a déli harangszó. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy III. Calixtus pápa jóval a küzdelem előtt, június 29-én rendelte el a déli harangozást. A keresztény világ a harangok messze hangzó szavával könyörgött azért, hogy a nándorfehérvári vár védői elhárítsák a Magyarország elfoglalására készülődő török hadsereg támadását.
A nándorfehérvári diadal 555. évfordulója tiszteletére 2011-ben a Magyar Országgyűlés július 22-ént emléknappá nyilvánította.
Reznák Erzsébet